Nagyméretű, kombinált (hűtő-fűtő) hőszivattyúk esetében az egyik első rendszer a zürichi városháza számára készült, amely a Limmat folyó vizét használja hőforrásként. De hányféle módon nyerhetünk hőt környezetünkből égetés nélkül?
A megújuló energiahordozók, alternatív energiaforrások napjainkban a figyelem középpontjába kerültek. Nem csupán környezetkímélő működésük következtében előnyösek, befektetésként is jövedelmező használatuk. A nap, víz, szél energiájának felhasználásáról mindenki hallott, közelsem jelenti ez azt, hogy csupán e módszerek léteznének. Csupán fűtési-hűtési rendszerek esetében számos megoldásról beszélhetünk, ezek közül mutatunk be néhányat.

Talajkollektoros hőszivattyú

E rendszer esetében több száz méter hosszú speciális rézcsöveket, vagy polietilén csöveket fektetnek a földbe, 1-2 méter mélyen. Optimális működéséhez nagy felület szükséges (a fűtött alapterület 1,5-3-szorosa), emiatt leginkább új ház építésénél alkalmazzák. A segítségével kinyerhető energia négyzetméterenként 20-30 watt. Természetesen ennek nagysága függ a talaj hővezetésétől, nedvességtartalmától, és az esetleges talajvíztől.

Talajszondás hőszivattyú

Kb. 15 cm átmérőjű, 50–200 m hosszúságáú, függőleges lyukat fúrnak a földbe. Az U alakú szondát ebben helyezik el. A talaj hőmérséklete 200 méteres mélység esetén kb. 17 °C. Lehet két- vagy háromkörös rendszer, attól függően, hogy a szondában közvetlenül a hűtőközeg áramlik, vagy fagyálló folyadék adja át közvetetten hőjét a hűtőközegnek. Az energiakaró speciális típusa a szondának, ennek alkalmazásakor több szondát egymás mellé helyezve nyáron a földben tárolják el a hőenergiát, ami télen kerül hasznosításra. Nyári hűtési igény esetén, valamint ipari méretekben kifizetődő. Léteznek nagyságrendekkel mélyebb szondák is, amelyek 1000-2000 méteren (!) nyúlnak le a talajba. Ezeknél már nem a talajrétegekben eltárolt napenergiát hasznosítjuk, hanem a geotermikus energiát. A Föld középpontjában lejátszódó folyamatok hője a felszín felé áramlik, a mérhető hőmérséklet a geotermikus gradienstől függ, ami azt jelöli, kilométerenként lefelé haladva mennyivel melegszik a föld. Az érték hazánkban 60 K/km körüli, ami duplája a 30 K/km-es európai átlagnak.

Masszív abszorber

Földalatti, vagy a földfelszínen elhelyezkedő beton- vagy téglafalban, betonlemezben műanyag csőkígyót kerül elhelyezésre. Szoborszerű elemek, támfalak, homlokzati betonfelületek is alkalmazhatóak külön erre a célra. A működés elve hasonló a talajkollektorokhoz. A beton jó hővezető, alkalmas a hő tárolására. A levegő, talaj, esővíz hőjét és a napsugárzást is hasznosíthatja.